Nyári Zsolt

Liberálfasiszták Magyarországon

Szeretném előrebocsájtani, hogy pamfletemnek semmi köze nincsen Jonah Goldberg azonos című könyvéhez, sőt, magát e szóban forgó könyvet nem is olvastam, csak utánaolvastam itt-ott. Amit itt levezetni próbálok az nem más, mint József Attila örök érvényű sorai, mi szerint:

„Tőke és fasizmus jegyesek, minden külön értesítés helyett.”

Ha valaki szimplán szavazópolgár és elkötelezett bármely oldal iránt, okkal-joggal ráncolja most homlokát, hogy úristen, mekkora baromság ez megint. Ám én, ha kicsit is, de részese voltam a politikának, tehát amit leírok, és liberálfasizmusnak nevezek, az nem más, mint a saját tapasztalatom. Ám, ne szaladjunk a dolgok elejébe, kezdjük időrendi sorrendben.

Annak idején, mikor a jobbik kibújt a tojásból, nagyon sokan azt mondták, és mondják a mai napig, hogy a Jobbikot Orbán Viktor nevelte fel. Ez viszont nem igaz. A magot, melyből a Jobbik nevezetű fasiszta párt kinőtt, azt a magot a rendszer vetette el a földbe. Az a rendszer, melynek vesztesei a mindenkori nyugdíjasok, a dolgozók és úgy alle zusammen az egész társadalom, kivéve azt a pár százalékot, melyek birtokolják a tulajdont. A hazai rendszerváltásnak minden társadalmi réteg vesztese volt, ki így, ki úgy. A TSZ-ek megszűntek, banán helyett a munkaügyi központban, és a segélyekért történt, történik a sorban állás, a köz, a jog és a létbiztonság már nem létező fogalmakká váltak. A szélsőjobboldal előretörését mindig, mindenhol a világban megelőzte egy válság, elég megnézni a weimari köztársaságot, melyből a hitlerizmus kinőtte magát. Lényege az, hogy a húsba vágó kérdésekre olyan egyszerű, frappáns, érthető válaszokat ad, mely a társadalmi többség részére elfogadható, ha elismerjük, ha nem. Nem tudományos válaszokat ad, hanem olyan dogmatikus válaszokat, mint például azért élsz rosszul, és azért nyomorogsz, mert a zsidók így, a cigányok úgy és a többi. Ám ne térjünk el a tárgytól, maradjunk a kedves liberálfasisztáknál.

Tehát az a teória megdőlt, hogy Orbán Viktor „gyermeke” lenne a Jobbik, de akkor micsoda? Orbán Viktor maximum elültette ezt a magot, és az akkor kormányon lévő MSZP-SZDSZ koalíció, élén Gyurcsány Ferenccel, szépen felnevelte őket a szólásszabadságra való hivatkozással, magyarán a náci beszédet a betiltás helyett legalizálták. Ez volt az első fő összetevő, melynek a Jobbik köszönheti a mai helyzetét. Persze, Gyurcsány Ferenc nem volt tétlen, létrehozta a Demokratikus Chartát, sétáljunk a Duna parton a fasiszták ellen. Aki ezt nem így látja, az vagy elvakult bármely oldal iránt, vagy egyszerűen nem tud felelősen gondolkodni. Telt múlt az idő, jöttek a 2006.-os események, melyeket most nem tisztem megítélni, bár véleményem természetesen van róla. A Jobbik erősödött, az MSZP-SZDSZ kormány akkorát bukott, mint ide Lacháza, jöhetett Viktor, aki ha emlékszünk azt mondta, a fasiszták majd kapnak két pofont, aztán hazamennek. A két pofont nem kapták meg, haza sem mentek, sőt még tovább erősödtek. Mára odáig jutott az ország, hogy Hencidán, ahol a lakosság 85%-a a cigány kisebbséghez tartozik, Jobbikos a polgármester. Továbbá polgármester lett Toroczkai László is Ásotthalmon, szintén a Demokratikus Kolaíció hathatós támogatásának köszönhetően. Talán emlékszünk, volt Ásotthalmon egy DK alapszervezet, mely nem állított polgármester-jelöltet, hanem Torczkai Lászlót támogatta. Ma, 2014.-ben pedig ott tartunk, hogy a Jobbik az ál-baloldali Összefogást úgy megelőzte a választások során nem egy egyéni körzetben, hanem cirka a körzetek 40%-ban, hogy az Összefogás jelöltjei rendre a harmadik, negyedik heyre futottak be. Köztük van Varjú László DK pártigazgató, Nyakó István, Szekeres Imre volt honvédelmi miniszter, Juhász Ferenc, Baja Ferenc, szintén volt MSZP-s miniszterek.

Jogos a kérdés, mit tapasztaltam én saját magam, hogy azt merem állítani, hogy ad; Magyarországon vannak liberálfasiszták és ad2; ők az egyik legnagyobb támogatói a hazai szélsőjobboldalnak?

A válaszaim: A Vöröscsillag-per című könyvem megírása után Vajnai Attilával kettesben, dr. Kende Péter jogásszal úgy döntöttünk, pert indítunk a Magyar Állam ellen a Jobbik betiltását kezdeményezve, mert véleményünk szerint a Magyar Állam nem tesz eleget a Párizsi Békeszerződésben foglaltaknak, és igenis megtűri a fasiszta, szélsőjobboldali pártok, szervezetek létét, ahelyett, hogy minden lehetséges jogi eszközzel ellenük fellépjen. A per elindult nagy nehezen és ekkor levelet írtunk az összes magyarországi demokratikus párt elnökének, hogy ámbátor nemdebár, legyenek kedvesek csatlakozni a keresethez, azt támogassák már, ha valóban elkötelezettek a fasizmus elleni harcban. Az eredmény: Egyik párt elnöke sem válaszolt. Ám, nemhogy nem válaszoltak, Gyurcsány Ferenc odáig ragadtatta magát, amikor szembtől szembe lett kérve, hogy azt találta mondani, az nem olyan egyszerű, mert Magyarországon demokrácia van, a demokráciában pedig a tiltás nem megengedett.

Rendben van, a per ment a maga útján, mára már a Nemzetközi Bíróságok előtt van, de a 2014.-es választások egyre közeledtek. A magukat baloldalinak valló pártok rendeztek is egy nagy kerekasztali tárgyalássorozatot, amely során a Demokratikus Koalíció megvétózta az Európai Baloldal-Munkáspárt 2006 részvételét, azzal az indokkal, hogy az utóbbi párt kommunista párt, így nem lehet részese a demokratikus ellenzéknek. Azt most ne firtassuk, hogy ez hazugság, menjünk tovább. Ezzel nem megelégedve a Demokratikus Koalíció olyan anti-kommunista kampányt indított, hogy az ember már joggal hitte azt, hogy itt nem is a Fidesz, nem is a Jobbik, hanem az „átkozott” kommunisták az ellenségek.

A Demokratikus Koalíció rendre kirekesztette, kirekeszti a mai napig az együttműködésből a valódi baloldaliakat, mindazokat akik nem a neo-liberális megszorító intézkedésekben látják az ország felemelkedését, hanem mondjuk igazságos szociálpolitikán, mint a fentebb már említett Európai Baloldal-Munkáspárt 2006.

Mára odáig fajultak a dolgok, hogy még a fasizmus alól felszabadító vörös hadsereg emlékét is szembeköpik ezek a fene nagy européerek, élükön Niedermüller Péterrel.

Egy szó, mint száz, hogy megfogalmazzam, ki, és miért liberálfasiszta:

A kirekesztés a fasizmus egyik megnyilvánulási formája. Aki faji, vallási, vagy ideológiai alapon másokat valahonnan kirekeszt, az megvalósítja a fasizmust. Ha pedig egy liberális rekeszt ki másokat egy bizonyos összefogásból, legyen az antifasiszta, vagy kormányváltó összefogás, arra bizony jogosan sütik rá azt a bélyeget, hogy liberálfasiszta. Főleg, ha hozzávesszük azt a két tényt, hogy ad1; kormányerőként a betiltás helyett legalizálták a fasiszmust és a náci beszédet, ad2; Gyurcsány Ferenc 2009 áprilisában egyik utolsó intézkedésében arról döntött, hogy az állam kifizet 25 millió forint támogatást a Jobbik és a MIÉP közös pártalapítványának. A két szervezet pártalapítványa az országgyűlési választásokon elért eredménye miatt jogosult volt állami támogatásra, de amikor Gyurcsány döntött erről a kifizetésről, ez az alapítvány még nem volt jogerősen bejegyezve.

Mindent összegezve nyugodtan kijelenthetjük, hogy a liberálfasizmus nem amerikai találmány, hiszen Magyarországon is létező, sőt, sajnos tényező politikai erő, - még ha egyre kisebb is- legfőbb képviselőjük pedig a Demokratikus Koalíció vezetői, köztük Gyurcsány Ferenc, Niedermüller Péter és a többiek, ám ebbe a sorba lehet sorolni Bajnai Gordont is, és lassan az MSZP jelenlegi és elmúlt vezetését is.

Lassan négy éve regnál a második Orbán kormány, melyet a társadalom többsége szeretne így, vagy úgy leváltani, de a fő kérdés, hogy kire és mire?

Mielőtt ezzel a kérdéssel foglalkoznánk, jegyezzük meg, hogy az orbáni kétharmadnak volt egy előzménye. Jelesül, szavakban baloldali, tettekben pedig egy neo-liberális, népnyúzó MSZP-SZDSZ kormány, mely kormány utolsó két évében a farok levált az addig zsarolt kutyáról, vélhetően azért, hogy megmentse saját magát, ami persze nem sikerült neki, mert a választók nem felejtenek. Az akkori kormányt már csak a megszorítások átkeresztelése tartotta életben, hogy azt mondja, most megszorítunk, most reform van, most kiigazítunk és a többi. Persze a társadalmi többség anyagi rovására. Meg is érdemelték a sorsukat, már csak az 500 milliós tartozásukat kéne rendezni, hogy végre, valahára feledésbe merüljenek. „Természetesen” jött a kormányváltás, nem is akárhogyan, 2/3-os orbáni többséggel. Hidegzuhany a „baloldalnak”, katasztrófa a baloldali szavazóknak és a többi. Történt aztán, hogy Bajnai Gordon eltűnt, mint szürke szamár a ködben, Gyurcsány kivált az MSZP-ből, saját liberális pártot alapított, úgy látszott, kitisztul a már szétszakadt ellenzék, rendezi mindenki a saját sorait. Mi, baloldali szavazók, úgy hittük, végre a Magyar Szocialista Párt lehet végre SZOCIALISTA, jöhet egy erőteljes balra nyitás, fordulat, és megfelelő vezetővel egy kormányváltás is szóba jöhet. Az MSZP baloldali „fenegyereke” aztán nem lett pártelnök, elnök lett helyette Mesterházy Attila, aki bár külsőleg komolyodott (nekem hitelesebb volt a fiatalos tüsi hajú Attila, de mindegy, ez a mostani amolyan erőltetett külsőnek hat) a háttérben viszont ugyanazok a régi MSZP-s vezetők báboztak, báboznak vele, akik az MSZP-t belesodorták a neoliberális politikába. Mindegy, baloldaliak lévén, nem adtuk, nem adjuk fel, legyen egy erős ellenzék és legyen kormányváltás. Gondoltuk ezt akkoriban jó sokan. Lett is erre kísérlet, nem is olyan régen, ami meggyőződésem, ha nem kísérlet marad, hanem végigcsinálja az ellenzék a maga feladatát, akkor most bizakodva várnánk a választásokat. Jelesül olyan össz-ellenzéki kerekasztal jött létre, ahol mind a parlamenti, mind a parlamenten kívüli pártok képviselhették magukat, hozta mindenki a maga programját és közös programpontokat fektettek le a résztvevők. Miért is ne, az Európai Baloldal-Munkáspárt 2006 szociális követeléseire az volt a válasz, hogy a Gyurcsány által vezetett Demokratikus Koalíció megvétózta az előbbi párt részvételét a tárgyalásokon, így a szegényeket, a társadalom kirekesztettjeinek érdekeit védő Európai Baloldal kiszorult az egyezkedésekből, utána kiesett az MSZDP is, aztán az egész úgy ahogy volt, eltűnt a messzeségben. Jött az ellenzék második felvonása. Nem mással, mint az Amerikából pénzelt Bajnai Gordonnal, aki egy hatalmas nagy antikommunistázással lépett szín-, és kínpadra egyaránt. No persze, Bajnainak van pénze, Bajnai nem hagyta ott az MSZP-t, lett lévén nem volt MSZP tag, csupán miniszterelnöke a neo-liberális kormányzatnak, így csodák csodájára az MSZP vele kötött egy szövetséget, amit majd „programalapon kibővítünk!” Szóltak az ellenzéki híradások. Ekkor jó pár baloldali szavazó gondolta úgy, hogy befogott orral, kis hányingerrel majd rászavaz erre a konstrukcióra, a még balosabbak pedig el sem mennek szavazni. Jött mindenféle látszat tárgyalás, feltámadt halottaiból Liberálisok néven az SZDSZ, jött Ungár Klára, meg Bokros Lajos, meg minden levitézlett, vereséget szenvedett politikus, hogy majd ők, közösen, majd megmutatják. Meg is mutatták október 23-án a közös nagyszínpadon, hogyan is kell nemlétező koncokon előre marakodni és a többi. Gyurcsány élesen nekiment Mesterházynak, jöttek a hírek, hogy Gyurcsánnyal soha, Gyurcsány az áruló, és a többi. Maradt az egy helyben ácsorgás, az idő pedig szépen hajtotta a vizet a kormány malmára. Nem baj, biztos, ami biztos jött a harmadik felvonás, ami nem más, mint az ellenzék önakasztása. Nézzük, miért is?

1: Az MSZP megint, ismét beleesett, vagy belecsalták abba a neo-liberális csapdába, amiben kormányzáskor is került. Nem tudom, hogy az MSZP-nek tetszik-e ez a helyzet, miszerint nagy párt lévén, de mégis a kicsik zsarolják, vagy egyszerűen gyáva a pártelnökük és nem mer balra nyitni. Vajon jól alszik-e Mesterházy Attila az MSZP elnöke? Vajon tudja-e Attila, hogy az MSZP egy mozaikszó, mely, leírom még egyszer: MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT. Nem liberális, hanem szocialista. Sokkal jobban járt volna az MSZP, ha meghallja a nagyok szavait. Mondjuk Hegyi Gyuláét. Vagy odafigyelt volna Krausz Tamásra, hogy anno miért is lépett ki ebből a pártból?

2: Nagy párt lévén az MSZP-nek lett volna még egy lehetősége akár a győzelemre is. Magyarán: Ezeket a kis liberális, zsaroló pozícióban lévő pártokat helyreteszi, nem hagyja magát és enged baloldali fordulatot az ellenzékben is, mondjuk olyan formában, hogy kiáll a megvétózott Európai Baloldal-Munkáspárt 2006 mellett. Nem tette meg, majd issza is a levét.

3: Nincs a választások előtt egyetlen potenciális miniszterelnök jelölt sem. Bajnai ugye nem lehet, ahogy Gyurcsány sem, marad Mesterházy Attila, akiből egyszer lehet majd egy jó miniszterelnök jelölt, de nem most. Most kapna kb. akkora pofont Orbántól egy vitában, mint amekkorát Orbán kapott anno Gyurcsánytól.

4: Az időközi választások sem úgy sültek el, hogy ez az ellenzék olyan hű de egységes és erős lenne. Volt olyan körzet, ahol az Együtt PM indított jelöltet, aztán az illető el sem indulhatott, lett lévén, nem jól papírozták le a dolgokat a bíróságon. Aztán lett fasiszta polgármestere Magyarországnak, szintén az ellenzék töketlenkedése végett, amiben leginkább a DK keze van benne, hisz volt helyi DK, mégsem indítottak jelöltet.

5: Az emberek nem kérnek Orbán Viktorból és kormányából. De! Az ellenzék tudatáig az nem jutott el négy év alatt, hogy a társadalomban még mindig nagyobb a Bajnai-Gyurcsány tandem elutasítottsága, mint a kormányé. Ezt kellett volna az MSZP-nek meglovagolnia és eszerint politizálnia. Balra fordulni, akinek nem tetszik, az meg induljon külön, de az elveinket akkor sem adjuk fel. Persze, mit tud Mesterházy az eredeti, baloldali, szocialista elvekről? Tudod Attila, ez a párt utódpártja az MSZMP-nek, azért ennyire a múltat nem kéne végképp eltörölni, főleg, ha a saját pártod múltjáról van szó. Zárszóként nézzük meg a szavazókat. Én nem vagyok közvélemény kutató, én dolgozó ember vagyok, és a körülöttem lévő, politizáló emberek azt mondják, hogy: „Kire szavazzak? Nem jó az Orbán, de ezekre sem szavazok, mert ezeket sem kérem. A Jobbikra nem szavazok, mert túl radikális, inkább el sem megyek.” „Én baloldali vagyok, de nem tudok kire szavazni, mert az ellenzék nem baloldali.” „Én baloldali vagyok, és inkább nem megyek szavazni, mert ha elmennék a Jobbikra szavaznék.” „Arra szavazok majd, akik képviselik a dolgozókat. Ja, olyan nincs? Akkor senkire.” „Én Orbánra fogok szavazni, pedig baloldali vagyok, de jól jött a rezsicsökkentés, meg a Gyed extra is.” Ezek a dolgozók szavai. Azoké a dolgozóké, akik három műszakban, folyamatos műszakban dolgoznak, és ahová nem süllyed le az ellenzék, hogy meghallja szavát. Semmi baj, majd a választások éjszakáján meg fogják hallani. Nézzük a választásokat: Ez az ellenzéki triumvirátus nem hogy nyerni nem fog, de akkorát fog bukni, mint ide Lacháza. Az orbáni kétharmad maximum eltűnik, de a kormány a helyén fog maradni, (a kétharmadra már nincs is szükség, minden módosítást végrehajtottak amihez kellett) a Jobbik megerősödik, az LMP be sem jut a parlamentbe. Az ellenzék vezető politikusai nyerni fognak, mert négy évre ismét tutira tették magukat és biztosították a havi egymilliós jövedelmüket, aztán szépen elmosolyognak a parlamentben, a baloldali szavazók és a baloldali érzelmű emberek pedig hoppon és képviselet nélkül maradnak. De ne legyenek illúzióink! Az ellenzék a vereséget is hatalmas győzelemnek fogja elkönyvelni, s azt fogják hangoztatni, hogy a kétharmad eltűnt, milyen fasza gyerekek vagyunk, milyen jó dolog volt összefogni és különben is csalás volt az egész és tisztességtelen. Ahelyett, hogy szégyenükben behúznák fülüket, farkukat és bocsánatot kérnének a szavazóiktól. 2002-ben az ellenzék legyőzte a Fideszt. 2006-ban a Fidesz elbukta a választásokat az ellenzék javára. 2010-ben sem a Fidesz győzött, hanem a kormány nyerte a választásokat a Fidesznek. Most pedig az ellenzék nyeri meg a választást a Fidesznek. Hát, ez a tendencia úgy látszik. Az egyszerű választópolgárnak már csak azt kéne elmagyarázni, ha ez a trió indul együtt a választáson, akkor miért is kellett DK, meg Együtt PM? Miért nem maradtak együtt? Ez az a kérdés, melyre a baloldali szavazó soha nem fog választ kapni. Sokan riogattak minket négy éve, hogy most majd Orbán a kétharmaddal húsz évre bebetonozza magát és a Fideszt a hatalomba. Véleményem szerint az orbáni 20 éves kormányzást nem a Fidesznek kell majd megköszönni, hanem az ellenzék töketlenségének, a legnagyobb ellenzéki párt saját, szocialista elveinek való feladásának, hogy immár sokadszor balra nyitás és fordulás helyett, szociális válságkezelés helyett a hazai neo-liberális gazdaságpolitikát képviselő, megszorításokat sürgető, azokkal operáló kis pártokkal egyezkedik és állít közös listát, cserben hagyva a kizsákmányolt, dolgozó népet és a baloldali érzelmű szavazókat.

Utóirat:

Hogyan lehet Fodor Gábor a listán, ha elődpártja 500 milliós adótartozást hagyott maga után? 

Milyen érdekes, hogy a vállaltan jobboldali Bokros támogatását is elfogadta az ellenzék. Több, mint ciki.

Vajon mennyire befolyásolja a szavazókat a Zuschlag-ügy, Simon-ügy és a többi? A bukta nem csomagolva van kérem szépen, hanem tálcán kínálva....

Kicsit nagy port kavart a facebookon az, hogy jómagam és pár ismerősöm, barátom véleménye szerint is a Koppány csoport egy hungarista alapokon nyugvó, fasisztoid elhajlásokkal rendelkező csoport. Ebből kifolyólag állítólagosan feljelentést is tett maga az érintett csoport.

Mivel sokan várják, mivel indokolom a véleményemet, ezért most a fenti állítást megpróbálom bizonyítani. (Bár szvsz bizonyítani nekik kellene nem hungarista, fasisztoid létüket)

A Koppány csoport arról híresült el, hogy több kilakoltatást megakadályoztak, valamint arról, hogy az árpád sávos lobogót használják jelképnek, valamint arról, hogy az ilyen jellegű rendezvényeken rendre feltűnnek szélsőjobbos figurák, Jobbikos politikusok. Az összefonódást a „Koppányosok” tagadják, de a tények mást mutatnak, mind a Jobbikos összefonódás, mind pedig a civil jelleg terén.

A Koppány csoport a facebookos oldalukon így mutatkozik be, többek között:

„A Koppány Ott(Hon)védő csoport alapító nyilatkozata!”

Itt már a hon védelme az, ami minden józan érzésű embernél kiveri a biztosítékot. A hont azt nem kell védeni, senki nem támadja hazánkat. Ettől persze még nem hungaristák és fasisztoidok, de az elejétől kell nézni a dolgokat.

„ Magyarország megosztottsága valójában nem a „jobb” és a „baloldal” szembenállásában fejezhető ki, hanem a nemzeti és a nemzetidegen globalizmus híve közötti megosztottságban. A parlamenti pártok szélsőségesen eltávolodtak liberális-kozmopolita irányba, kollaboránsai lettek a nemzetközi gyarmatosító nagytőkének”

Ez már kezd érdekes lenni. Nemzeti és nemzetidegen, kollaboránsok. Ezeket a szavakat valami Adolf Hitler nevű elmebeteg használta a Mein Kampf című ömlengésében. De maradjunk a Koppány csoportnál, csupán a párhuzamot vontam le. A Koppány Csoport szerint tehát vannak a nemzetiek (ők) és vannak a nemzetidegenek. (Gondolom mindazok, akik nem velük vannak)

Tisztázzuk azt is gyorsan, mit jelent a kollaboráns: A megszálló ellenséges hatalommal együttműködő személy megnevezése a kollaboráns.

Na, nézzük tovább a koppányosok alapító nyilatkozatát:

„A „rendszerváltással” előidézett válságból már csak egy kivezető út maradt: a nyílt ellenállás.A Koppány Ott(Hon)védő csoport célja a jelenlegi rend, az intézményesült káosz felszámolása, és újjászervezni hazánk politikai, közéleti, gazdasági rendjét nemzeti gyökereink és eszményeink alapján, ahol jó magyarnak lenni. Utat akarunk építeni egy valódi szociálisan érzékeny nemzeti kormánynak...”„A szó nemes értelmében „tiszta” Magyarországot akarunk,..”

Ez teljesen olyan, mintha a Nyilas párt alapító okiratát olvasnám. Komolyra fordítva a dolgokat a józanul gondolkodó ember számára nem is kéne megmagyarázni a fenti sorokat. Újjászervezni hazánk politikai...stb. rendjét nemzeti gyökereink és eszményeink lapján. Akik addig Magyarországon nemzeti gyökereinkről, eszméről beszéltek azok előszeretettel lőtték a Dunába a honfitársainkat és előszeretettel küldték őket a náci haláltáborokba. Szám szerint úgy 600.000 honfitársunkat. Csak mert egyesek szerint nem voltak nemzetiek. Egy ilyen nemzeti kormánynak akarnak utat építeni a koppányosok. De ők nem fasiszták, nem nácik és nem hungaristák, csupán szélsőjobbosan, nemzetien gondolkodó civilek. Értem. Azt is mondják ezek a civilek, hogy ők tiszta Magyarországot akarnak. Valóban sok a szemét Magyarországon, nagy mértékű a környezetszennyezés, de akik ilyen szóhasználatban használják a „tiszta Magyarország” fogalmát, azok akkor ilyen ideológiát is képviselnek? Igen, aki ilyen húrokat penget, az bizony fasiszta gondolkodású, nemzetiszocialista, azaz náci. Még akkor is, ha nem német, hanem magyar állampolgár.

Na, de nézzük tovább az alapító okiratot!

„A jelenlegi helyzetért felelős politikai erőket, a parlamenti pártokat és kollaboránsaikat nem kívánjuk e csoport tagjai közé felvenni.” Értem. De azért a Jobbikos náci-fasiszta politikusokkal parolázunk és ők jelen lehetnek minden megmozdulásukon. Ez is világos, ezt sem kell túlragozni.

„Mi a Koppány Ott(Hon)védő csoport alapítói teljes felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy nem vagyunk a jelenlegi parlamenti pártok, vagy azok kollaboráns politikai, társadalmi és gazdasági szervezeteinek tagjai. „

Ez lehetséges, hogy igaz, mégis a Koppány csoport vezetői, tagjai a kurucinfó nevű fasiszta portált lájkolják, valamint a náci-fasiszta Jobbik politikusait, sőt, a Koppány csoport egyik prominens személye (vezetője) olyan facebookos csoportok tagja, ahol rendre zsidó és cigányellenes írások jelennek meg. (pl: Véres kard, Magyar önellátás és önvédelem megszervezése, stb)

A Koppány csoport vezetősége a mai napig többszöri kérés ellenére sem volt elhatárolódni a szélsőjobboldali, náci-fasiszta eszméket valló szervezetektől, és azok szülőatyjától a Jobbiktól. Magyarul, az ő szóhasználatukkal élve: A Koppány csoport vezetősége kollaborál a náci-fasisztákkal. Az pedig köztudott, hogy a fasizmus ellenséges a liberális demokráciával, a szocializmussal és a kommunizmussal is. Ahogy a facebookos hozzászólásokból le lehet venni, a Koppány csoport tagjai szintén.

Ami pedig a Jobbikkal való összefonódást illeti, arra ékes bizonyíték többek között az, hogy a szervezet részben a 2006-os zavargásokat szervező egyénekből alakult, valamit ez a cikk, melyben többek között ez is szerepel:

„Ha még egyszer betonba tapossák a békés tüntetőket, akkor csata lesz, és vér fog folyni!” - kiáltotta a 2006-os megmozdulásokat idéző harcias hangnemben a megafonba egy múlt pénteki demonstráción a Koppány-csoport alelnöke „

Hát kérem szépen, normális embereknek ezt a viselkedést és kirohanást sem kell megmagyarázni. A valóban civilek egy ilyen kijelentés után az alelnököt lemondásra szólítják fel. Persze szintén szigorúan csak az én véleményem szerint.

Elolvasásra ajánlom az Origo ezzel kapcsolatos cikkét, mely itt található:

http://www.origo.hu/itthon/20130701-kikbol-all-az-otthonvedo-koppany-csoport.html

Friss hír, hogy megszavazták azt is a Koppányosok, hogy a soron következő tüntetésükkor nemzeti színű szalagot fognak viselni. Amit normális országban valóban nem kell megmagyarázni, de normális országban nem lövöldézték a nemzet zászlója és a nemzeti jelképeik alatt folyóba a honfitársaikat. A nemzeti szalagot Magyarországon elsőnek nyilvánosan a fajgyűlölő bőrfejűek hozták vissza a köztudatba, sok éves huzavona után „nyúlta le” a Fidesz, a Fidesztől pedig a náci-fasiszta Jobbik.

Szóval mindezeket újraolvasva tévedtem, mikor azt írtam, hogy véleményem szerint a Koppány Csoport, egy, a hungarista eszméken alapuló, részben fasisztoid elhajlással rendelkező csoportosulás, akik mindenáron civilnek akarják magukat feltüntetni. Sajnos javítanom kell magamat.

Az alapító okirat többszöri elolvasása után és a szélsőjobboldaltól való el nem határolódás miatt, azt kell írnom, hogy a Koppány Csoport, egy, a fasiszta eszmékkel kollaboráló, hungarista, magyar nemzetiszocialista eszméket valló csoport. Legalábbis a jelen felállás szerint.

Visegrádban ez a szöveg található szó szerint a Szent koronáról. A teljesség igényével, szó szerinti idézet következik a visegrádi várban található szent töföfő másolatáról. Megjegyzés: Ezt a szöveget a felsőbbrendűségről és az idiotizmusról, elnyomásról, még maga Hitler is megirigyelné szerintem. Csak ma, cirka 2 óra alatt, kb 300 ember olvasta... Íme:

A Magyar Szent Korona

"Egy, a teológiának, a képzőművészetnek és a természet-tudománynak csodálatos szintézise előtt állunk, amelyhez fogható tárgy nincs a Földön, amelynek elkészítése a Szentlélek segítő ereje nélkül ember számára aligha lett volna lehetséges.

A Szent Koronának aurája van, amely önállóan is képes, ha az idő eljött, megnyilatkozni"

(V. Hunyadi László - ötvös-művész, restaurátor igazgató)

Az elszakított nemzetrészek körében ma is erősen él az a tudat, hogy a Magyar Szent Koronához hozzátartozik a Kárpát-medence egész területe.

Ez a tudat a Magyar Szent Koronának egyfajta határok feletti nemzeti összetartó erőt kölcsönöz, és ezáltal életben tartja a MagyarSzent Koronának a Kárpád-medence népei közötti összetartó erejét, nemzetekfelettiségét is. Ennek oka az a jogviszony, melynek értelmében a Kárpát-medence egész területe a Magyar Szent Korona tulajdona, és tagja.

Ebből a tulajdonviszonyból következően pedig a Kárpát-medence minden olyan lakója, aki a Magyar Szent Korona hivatalos uralma alatt került a Kárpát-medencébe, ezek leszármazottja, és választójoggal is rendelkezik, a Magyar Szent Korona tagja.

Ez a jog ma, a Magyar Szent Korona szétdarabolása után is érvényes, függetlenül attól, hogy az illető egyén ma melyik Kárpát-medencei állam polgára.

Mindebből az következik, hogy a Magyar Szent Korona – mint jogintézmény – az ország feldarabolása után egy államok feletti állammá vált.

Ez a jogi helyzet azért áll fenn, mert Szent István magyar király a Magyar Szent Koronát a magyar királyság – mint állam – fölé helyezte, majd halála előtt, 1038-ban országát és koronáját a Mennybe fölvett Szűz Mária tulajdonába adta. Az átadást, a felajánlást Szűz Mária elfogadta.

Ez, a – Mindszenty József hercegprímás szerint – Szűz Mária és Szent István között kötött 'történelmi szerződés' a Kárpát-medence teljes területét Szűz Mária országává tette.Mivel a 'szerződő felek' egyike égi személy, ezen 'jogi helyzeten' földi hatalmak és szerződések nem változtathatnak.

Azóta a Kárpát-medence örökös uralkodója Szűz Mária, aki hatalmát a Magyar Szent Koronán keresztül gyakorolja.

A Magyar Szent Korona a keresztény misztika egy különleges tárgya, és mint ilyen, szoros összefüggésben áll a magyarság múltbeli, jelen – és jövőbeli történelmi szerepével és küldetésével is.

Szóval az úgy volt, hogy 2012 május elsejére be volt tervezve a Városligetbe a Zöld Baloldal sátránál egy közös dedikálás Vajnai Attilával és egy sajtótájékoztató. Nem mellesleg, a Vöröscsillag-per című könyvemet dedikáltuk volna, amúgy alkalomhoz illően, hiszen, mint tudvalevő az EU kötelezte a magyar államot, hogy módosítsa meg a btk tiltott önkényuralmi jelképekre vonatkozó passzusát, még pedig oly módon, hogy a vörös csillagot vegyék ki a tiltott önkényuralmi jelképek közül. (Hamarosan a sarló-kalapács ügyében is ilyen ukáz fog érkezni várhatóan)Annak rendje és módja szerint felöltöztem, még otthon kitűztem a zakómra az ötágú vörös csillagot, melynek közepén egy sarló-kalapács is díszelgett.

Amint kiértem a majálisra és letettem a kis csomagom, gondoltam, lövök valami reggelit magamnak és a kis családomnak. Alig 200 méter után, két marcona rendőr igazoltatott, majd felvilágosítottak arról, hogy: „Ők igaz magyar rendőrök”, valamint arról, hogy tudom-e, hogy tiltott önkényuralmi jelképet viselek? Válaszoltam, persze tudom. De maguk tudják-e, hogy mi célból van rajtam? Ezek után felvilágosítottam őket, hogy a vörös csillag munkásmozgalmi jelkép, ráadásul én írtam az ezzel kapcsolatos könyvet, amit most készülök dedikálni, és sajtótájékoztató is lesz, ráadásul jómagam is, mint szolidaritási és munkásmozgalmi jelképként használom. Ezek után az intézkedő rendőr megkért, hogy vegyem le a vörös csillagot a zakómról, aminek nem tettem eleget, mondván, hogy teljesen jogosan viselem. Mire az intézkedő rendőr beszólt a központba, ahol közölték vele, hogy le kell tartóztatni. Alig öt perces várakozás után megjelent egy járőrautó, abba beültettek, s elvittek kb. 150 méterrel arréb. Itt olyan 10 perces várakozás következett, én nem tudtam mire várunk, majd hirtelen megjelent egy rabszállító autó.

Ekkor már tudtam, mi vár rám. Telefonon értesítettem ekkor Vajnai Attilát, hogy éppen molesztálnak a rendőrök, s le vagyok tartóztatva. A rabszállító megérkezése után, annak ellenére, hogy nem voltam ittas állapotban, ellenállást nem tanúsítottam, nem hangoskodtam, engem szó nélkül bilincse vertek és betessékeltek a rabszállító autóba, mint valami rabló-gyilkost, arra hivatkozva, hogy ez kötelező. (Mindezt a 9 éves gyermekem szeme láttára) Mivel a rend éber őrei, nem motoztak meg, és nem vettek el tőlem semmit, így a rabszállító autóban készítettem a telefonommal pár darab képet, ahol meg vagyok bilincselve. Ezek után jött a Gyorskocsi utcai fogda, orvosi vizsgálat, és a többi, majd kihallgatás. A fogdában végig bilincs volt rajtam, kivéve az orvosi vizsgálat idején, s a fogdai leltár időszakát. A fogdából pedig egyenesen bilincsben, s a bilincsen lévő pórázon vezettek a kihallgatási szobába. A vörös csillagomat elkobozták, vallomást tettem, és a kihallgató rendőrnek is panaszt tettem, majd őt is felvilágosítottam az EU-s jogi normákról. Amikor vezettek ki az épületből, akkor láttam döbbenten, hogy társaim közül páran ( többek között Vajnai Attila, Trasciatti Attila és Róna Judit) ott vannak a fogda folyosóján, szintén bilincsbe verve. Mint utólag megtudtam, páran ülősztrájkot szerveztek a fogda épülete elé, (szabadon bocsájtásomat követelve) s a sztrájkolók közül a fent említett társaimat szintén letartóztatták, mert velem való szolidaritásukat kifejezve, ők is kitették ruháikra az ötágú vörös csillagot. Amint a fogdából kijöttem, azonnal rohantam a majálisra, hogy értesítsem a többi párttársunkat arról, hogy mi történt a többiekkel. A könyvbemutató, illetve dedikálás így elmaradt, valamint elmaradt az a sajtótájékoztatóm is, ahol épp azt jelentettem volna be, hogy készül a Vöröscsillag-per című könyv folytatása, mivelhogy a jelenlegi hatalom, nem óhajtja figyelembe venni az európai döntéseket ezzel kapcsolatosan.

 Mindezek után, gyorsan visszamentem a Gyorskocsi utcai fogda elé, ahol csatlakoztam a többi ülősztrájkolóhoz, majd pedig este 18 órára sajtótájékoztatót hívtam össze a helyszínre, gondolván, hogy addigra társaimat szabadon bocsájtják. Ez meg is történt, 18 órakor Róna Judit kivételével már mindenki szabad lábon volt, megtörtént a sajtótájékoztató, ahol több bejelentést is tettünk. Többek közt elmondtuk azt, hogy a kormányra a nyomásgyakorlást nem fogjuk abbahagyni mindaddig, míg a kormány nem alkalmazkodik az európai normákhoz, nem teljesíti a rá kiszabott kötelezettségét.

 Bejelentettük azt is, hogy letartóztatásunkkal kapcsolatosan panaszt kívánunk tenni, s ha kell, akkor ismét nemzetközi bíróságra fogjuk vinni az ügyet, mivelhogy, jogtalanul korlátoztak bennünket a személyi szabadságjogunkban, valamint a szólás-szabadság jogunkban.

 Mindezeken túl az Európai Baloldali Pártot, s az európai barátainkat már értesítettük a történtekről, s kivétel nélkül mindenki a szolidaritásáról és támogatásáról biztosított minket.

 Külön bekezdést érdemel, hogy ügyvédem, dr. Kende Péter külön kártérítési pert indít az előállító hatóság ellen, mivel bilincsbe verve vittek el a helyszínről, ami jog és törvényellenes, ugyanis külön törvény mondja ki, hogy kit és mikor szabad megbilincselni.

Fejlemények: A bilincselős pert I. fokon, szinte precedens értékűen megnyertem. Erről bővebben a következő blogbejegyzésben.

Globálisan valahogy tényleg így néz ki a kizsákmányolás, valamint a gazdagok, tőkések, liberálisok lelki mosdatása saját maguk előtt.

A gazdag iparos elmegy egy olyan országba, vagy egy olyan vidékre, ahol munka egyáltalán nincs, ahol az emberek nincstelenek, ahol szánalmas a szegénység. A tőkés felépít egy gyárat (lehetőleg úgy, hogy ha hirtelen olyan kedve támad, cirka 2 hét alatt arrébb tudja költöztetni) és munkát ajánl, néha 10, 12, vagy épp 14 órás műszakokban az ottani szegényeknek, az átlagosnál alacsonyabb bérért. Nem fizet eleget ahhoz, hogy munkásainak lehetősége legyen elmenekülni a falvaikból, nyomoraikból, de éppen eleget fizet ahhoz, hogy ne haljanak éhen, és csak vegetáljanak. Magyarán az állapotukat, a nyomor és a szegénység állapotát fenntartják. Amikor ezt valaki szóvá teszi, akkor ezek a tőkések, kizsákmányoló kapitalisták azzal védekeznek, hogy: "Mégiscsak jobban élnek, mint korábban, nem igaz? Lehetőséget hoztunk nekik, javítottunk a sorsukon, és különben is ők vállalják a munkát, nem igaz? A kockázat pedig a miénk, senki másé" Nos, ezzel a mentalitással fel is mentik saját magukat a lelkiismeretük előtt, hogy ők milyen fasza gyerekek. De vajon mekkora kockázat van, ha 75 centet fizetnek óránként az embereknek, olyan termékek előállításáért, melyek ára több száz dollár lesz végül? Kockázatvállalás-e ez, vagy szimpla kizsákmányolás?

Természetesen ilyen elfajult rendszer van az egész Földön, de ez a rendszer akkor marad fenn, és akkor maradhat fenn, ha a kapzsiság irányít elsődlegesen mindent, és az emberi méltóságot semmibe veszik.

Azok, akik azt mondják, hogy ezek a dolgozók csodálatosan élnek ahhoz képest, ahogy eddig éltek, azok a legnagyobb képmutatók. Odadobják a kötelet a fuldoklónak, de a partra már nem húzzák ki őket. Utána meg azt mondják, hogy a kötél sokkal jobb a kőnél.

Ahelyett, hogy az embereknek méltóságot adnának, ezek a kizsákmányolók épp eleget adnak a dolgozóiknak ahhoz, hogy függő viszonyba kerüljenek, de nem eleget ahhoz, hogy elég erőssé váljanak, s teljes életet élhessenek. Miért? Mert a valódi gazdasági erővel rendelkező emberek, nem csak elviselik a rendszert, de képesek arra, hogy azt befolyásolják, mondjuk a kizsákmányolók kárára. Ez pedig az utolsó dolog, amit a rendszer működtetői, azaz az emberiség 1%-a akar. Nem feledjük, az anyagi javak az emberiség 1%-a kezében van, a többi 99%-a az embereknek ezt az 1%-át szolgálja. Szó szerint. Ráadásul, ha valamelyik ország kormánya a kizsákmányolót netán jogos adózásra kényszerítené, akkor a kizsákmányoló tőkés azonnal azzal támad, hogy ha adóznom kell, akkor két hét és megyek arrébb, utcára téve a dolgozókat. Ez a recept pedig nagyon bevált nekik. Így hát folytatódik a konspiráció, az ember ember általi kizsákmányolása, és mindez rendkívül csendben megy végbe. Olyan csendben, hogy ha egy adott generáció megszületik, pl. a rendszerváltás utáni Magyarországra, akkor az ebben a rendszerben szocializálódó ember, már természetesnek tartja ezt az állapotot.

"Most menj, és nem mondj semmit erről az elfajzott társadalmi-gazdasági rendszerről, amely egy vezérigazgatót 70 millió dollárral jutalmaz az üdítő-forgalmazás növeléséért, míg 70 millió ember nem engedheti meg magának, hogy igyon abból az üdítőből, még kevésbé azt, hogy eleget egyék és vigyázzon az egészségére. Ne lásd az elfajzottságát. NEVEZD A VILÁG SZABAD PIACGAZDASÁGÁNAK, ÉS MONDD EL MINDENKINEK, HOGY MENNYIRE BÜSZKE VAGY RÁ!

Így nyugtatja magát minden kizsákmányoló-liberális-kapitalista, aki az embert nem veszi emberszámba addig, míg nem rendelkezik megfelelő mennyiségű földi vagyonnal, vagy hatalommal, vagy befolyással.

De hamarosan elsötétül az ő napjuk, s ragyogni fog az Igazság csillaga! Természetesen vörös színben.