Liberálfasiszták Magyarországon
Szeretném előrebocsájtani, hogy pamfletemnek semmi köze nincsen Jonah Goldberg azonos című könyvéhez, sőt, magát e szóban forgó könyvet nem is olvastam, csak utánaolvastam itt-ott. Amit itt levezetni próbálok az nem más, mint József Attila örök érvényű sorai, mi szerint:
„Tőke és fasizmus jegyesek, minden külön értesítés helyett.”
Ha valaki szimplán szavazópolgár és elkötelezett bármely oldal iránt, okkal-joggal ráncolja most homlokát, hogy úristen, mekkora baromság ez megint. Ám én, ha kicsit is, de részese voltam a politikának, tehát amit leírok, és liberálfasizmusnak nevezek, az nem más, mint a saját tapasztalatom. Ám, ne szaladjunk a dolgok elejébe, kezdjük időrendi sorrendben.
Annak idején, mikor a jobbik kibújt a tojásból, nagyon sokan azt mondták, és mondják a mai napig, hogy a Jobbikot Orbán Viktor nevelte fel. Ez viszont nem igaz. A magot, melyből a Jobbik nevezetű fasiszta párt kinőtt, azt a magot a rendszer vetette el a földbe. Az a rendszer, melynek vesztesei a mindenkori nyugdíjasok, a dolgozók és úgy alle zusammen az egész társadalom, kivéve azt a pár százalékot, melyek birtokolják a tulajdont. A hazai rendszerváltásnak minden társadalmi réteg vesztese volt, ki így, ki úgy. A TSZ-ek megszűntek, banán helyett a munkaügyi központban, és a segélyekért történt, történik a sorban állás, a köz, a jog és a létbiztonság már nem létező fogalmakká váltak. A szélsőjobboldal előretörését mindig, mindenhol a világban megelőzte egy válság, elég megnézni a weimari köztársaságot, melyből a hitlerizmus kinőtte magát. Lényege az, hogy a húsba vágó kérdésekre olyan egyszerű, frappáns, érthető válaszokat ad, mely a társadalmi többség részére elfogadható, ha elismerjük, ha nem. Nem tudományos válaszokat ad, hanem olyan dogmatikus válaszokat, mint például azért élsz rosszul, és azért nyomorogsz, mert a zsidók így, a cigányok úgy és a többi. Ám ne térjünk el a tárgytól, maradjunk a kedves liberálfasisztáknál.
Tehát az a teória megdőlt, hogy Orbán Viktor „gyermeke” lenne a Jobbik, de akkor micsoda? Orbán Viktor maximum elültette ezt a magot, és az akkor kormányon lévő MSZP-SZDSZ koalíció, élén Gyurcsány Ferenccel, szépen felnevelte őket a szólásszabadságra való hivatkozással, magyarán a náci beszédet a betiltás helyett legalizálták. Ez volt az első fő összetevő, melynek a Jobbik köszönheti a mai helyzetét. Persze, Gyurcsány Ferenc nem volt tétlen, létrehozta a Demokratikus Chartát, sétáljunk a Duna parton a fasiszták ellen. Aki ezt nem így látja, az vagy elvakult bármely oldal iránt, vagy egyszerűen nem tud felelősen gondolkodni. Telt múlt az idő, jöttek a 2006.-os események, melyeket most nem tisztem megítélni, bár véleményem természetesen van róla. A Jobbik erősödött, az MSZP-SZDSZ kormány akkorát bukott, mint ide Lacháza, jöhetett Viktor, aki ha emlékszünk azt mondta, a fasiszták majd kapnak két pofont, aztán hazamennek. A két pofont nem kapták meg, haza sem mentek, sőt még tovább erősödtek. Mára odáig jutott az ország, hogy Hencidán, ahol a lakosság 85%-a a cigány kisebbséghez tartozik, Jobbikos a polgármester. Továbbá polgármester lett Toroczkai László is Ásotthalmon, szintén a Demokratikus Kolaíció hathatós támogatásának köszönhetően. Talán emlékszünk, volt Ásotthalmon egy DK alapszervezet, mely nem állított polgármester-jelöltet, hanem Torczkai Lászlót támogatta. Ma, 2014.-ben pedig ott tartunk, hogy a Jobbik az ál-baloldali Összefogást úgy megelőzte a választások során nem egy egyéni körzetben, hanem cirka a körzetek 40%-ban, hogy az Összefogás jelöltjei rendre a harmadik, negyedik heyre futottak be. Köztük van Varjú László DK pártigazgató, Nyakó István, Szekeres Imre volt honvédelmi miniszter, Juhász Ferenc, Baja Ferenc, szintén volt MSZP-s miniszterek.
Jogos a kérdés, mit tapasztaltam én saját magam, hogy azt merem állítani, hogy ad; Magyarországon vannak liberálfasiszták és ad2; ők az egyik legnagyobb támogatói a hazai szélsőjobboldalnak?
A válaszaim: A Vöröscsillag-per című könyvem megírása után Vajnai Attilával kettesben, dr. Kende Péter jogásszal úgy döntöttünk, pert indítunk a Magyar Állam ellen a Jobbik betiltását kezdeményezve, mert véleményünk szerint a Magyar Állam nem tesz eleget a Párizsi Békeszerződésben foglaltaknak, és igenis megtűri a fasiszta, szélsőjobboldali pártok, szervezetek létét, ahelyett, hogy minden lehetséges jogi eszközzel ellenük fellépjen. A per elindult nagy nehezen és ekkor levelet írtunk az összes magyarországi demokratikus párt elnökének, hogy ámbátor nemdebár, legyenek kedvesek csatlakozni a keresethez, azt támogassák már, ha valóban elkötelezettek a fasizmus elleni harcban. Az eredmény: Egyik párt elnöke sem válaszolt. Ám, nemhogy nem válaszoltak, Gyurcsány Ferenc odáig ragadtatta magát, amikor szembtől szembe lett kérve, hogy azt találta mondani, az nem olyan egyszerű, mert Magyarországon demokrácia van, a demokráciában pedig a tiltás nem megengedett.
Rendben van, a per ment a maga útján, mára már a Nemzetközi Bíróságok előtt van, de a 2014.-es választások egyre közeledtek. A magukat baloldalinak valló pártok rendeztek is egy nagy kerekasztali tárgyalássorozatot, amely során a Demokratikus Koalíció megvétózta az Európai Baloldal-Munkáspárt 2006 részvételét, azzal az indokkal, hogy az utóbbi párt kommunista párt, így nem lehet részese a demokratikus ellenzéknek. Azt most ne firtassuk, hogy ez hazugság, menjünk tovább. Ezzel nem megelégedve a Demokratikus Koalíció olyan anti-kommunista kampányt indított, hogy az ember már joggal hitte azt, hogy itt nem is a Fidesz, nem is a Jobbik, hanem az „átkozott” kommunisták az ellenségek.
A Demokratikus Koalíció rendre kirekesztette, kirekeszti a mai napig az együttműködésből a valódi baloldaliakat, mindazokat akik nem a neo-liberális megszorító intézkedésekben látják az ország felemelkedését, hanem mondjuk igazságos szociálpolitikán, mint a fentebb már említett Európai Baloldal-Munkáspárt 2006.
Mára odáig fajultak a dolgok, hogy még a fasizmus alól felszabadító vörös hadsereg emlékét is szembeköpik ezek a fene nagy européerek, élükön Niedermüller Péterrel.
Egy szó, mint száz, hogy megfogalmazzam, ki, és miért liberálfasiszta:
A kirekesztés a fasizmus egyik megnyilvánulási formája. Aki faji, vallási, vagy ideológiai alapon másokat valahonnan kirekeszt, az megvalósítja a fasizmust. Ha pedig egy liberális rekeszt ki másokat egy bizonyos összefogásból, legyen az antifasiszta, vagy kormányváltó összefogás, arra bizony jogosan sütik rá azt a bélyeget, hogy liberálfasiszta. Főleg, ha hozzávesszük azt a két tényt, hogy ad1; kormányerőként a betiltás helyett legalizálták a fasiszmust és a náci beszédet, ad2; Gyurcsány Ferenc 2009 áprilisában egyik utolsó intézkedésében arról döntött, hogy az állam kifizet 25 millió forint támogatást a Jobbik és a MIÉP közös pártalapítványának. A két szervezet pártalapítványa az országgyűlési választásokon elért eredménye miatt jogosult volt állami támogatásra, de amikor Gyurcsány döntött erről a kifizetésről, ez az alapítvány még nem volt jogerősen bejegyezve.
Mindent összegezve nyugodtan kijelenthetjük, hogy a liberálfasizmus nem amerikai találmány, hiszen Magyarországon is létező, sőt, sajnos tényező politikai erő, - még ha egyre kisebb is- legfőbb képviselőjük pedig a Demokratikus Koalíció vezetői, köztük Gyurcsány Ferenc, Niedermüller Péter és a többiek, ám ebbe a sorba lehet sorolni Bajnai Gordont is, és lassan az MSZP jelenlegi és elmúlt vezetését is.
