Szóval az úgy volt, hogy 2012 május elsejére be volt tervezve a Városligetbe a Zöld Baloldal sátránál egy közös dedikálás Vajnai Attilával és egy sajtótájékoztató. Nem mellesleg, a Vöröscsillag-per című könyvemet dedikáltuk volna, amúgy alkalomhoz illően, hiszen, mint tudvalevő az EU kötelezte a magyar államot, hogy módosítsa meg a btk tiltott önkényuralmi jelképekre vonatkozó passzusát, még pedig oly módon, hogy a vörös csillagot vegyék ki a tiltott önkényuralmi jelképek közül. (Hamarosan a sarló-kalapács ügyében is ilyen ukáz fog érkezni várhatóan)Annak rendje és módja szerint felöltöztem, még otthon kitűztem a zakómra az ötágú vörös csillagot, melynek közepén egy sarló-kalapács is díszelgett.
Amint kiértem a majálisra és letettem a kis csomagom, gondoltam, lövök valami reggelit magamnak és a kis családomnak. Alig 200 méter után, két marcona rendőr igazoltatott, majd felvilágosítottak arról, hogy: „Ők igaz magyar rendőrök”, valamint arról, hogy tudom-e, hogy tiltott önkényuralmi jelképet viselek? Válaszoltam, persze tudom. De maguk tudják-e, hogy mi célból van rajtam? Ezek után felvilágosítottam őket, hogy a vörös csillag munkásmozgalmi jelkép, ráadásul én írtam az ezzel kapcsolatos könyvet, amit most készülök dedikálni, és sajtótájékoztató is lesz, ráadásul jómagam is, mint szolidaritási és munkásmozgalmi jelképként használom. Ezek után az intézkedő rendőr megkért, hogy vegyem le a vörös csillagot a zakómról, aminek nem tettem eleget, mondván, hogy teljesen jogosan viselem. Mire az intézkedő rendőr beszólt a központba, ahol közölték vele, hogy le kell tartóztatni. Alig öt perces várakozás után megjelent egy járőrautó, abba beültettek, s elvittek kb. 150 méterrel arréb. Itt olyan 10 perces várakozás következett, én nem tudtam mire várunk, majd hirtelen megjelent egy rabszállító autó.
Ekkor már tudtam, mi vár rám. Telefonon értesítettem ekkor Vajnai Attilát, hogy éppen molesztálnak a rendőrök, s le vagyok tartóztatva. A rabszállító megérkezése után, annak ellenére, hogy nem voltam ittas állapotban, ellenállást nem tanúsítottam, nem hangoskodtam, engem szó nélkül bilincse vertek és betessékeltek a rabszállító autóba, mint valami rabló-gyilkost, arra hivatkozva, hogy ez kötelező. (Mindezt a 9 éves gyermekem szeme láttára) Mivel a rend éber őrei, nem motoztak meg, és nem vettek el tőlem semmit, így a rabszállító autóban készítettem a telefonommal pár darab képet, ahol meg vagyok bilincselve. Ezek után jött a Gyorskocsi utcai fogda, orvosi vizsgálat, és a többi, majd kihallgatás. A fogdában végig bilincs volt rajtam, kivéve az orvosi vizsgálat idején, s a fogdai leltár időszakát. A fogdából pedig egyenesen bilincsben, s a bilincsen lévő pórázon vezettek a kihallgatási szobába. A vörös csillagomat elkobozták, vallomást tettem, és a kihallgató rendőrnek is panaszt tettem, majd őt is felvilágosítottam az EU-s jogi normákról. Amikor vezettek ki az épületből, akkor láttam döbbenten, hogy társaim közül páran ( többek között Vajnai Attila, Trasciatti Attila és Róna Judit) ott vannak a fogda folyosóján, szintén bilincsbe verve. Mint utólag megtudtam, páran ülősztrájkot szerveztek a fogda épülete elé, (szabadon bocsájtásomat követelve) s a sztrájkolók közül a fent említett társaimat szintén letartóztatták, mert velem való szolidaritásukat kifejezve, ők is kitették ruháikra az ötágú vörös csillagot. Amint a fogdából kijöttem, azonnal rohantam a majálisra, hogy értesítsem a többi párttársunkat arról, hogy mi történt a többiekkel. A könyvbemutató, illetve dedikálás így elmaradt, valamint elmaradt az a sajtótájékoztatóm is, ahol épp azt jelentettem volna be, hogy készül a Vöröscsillag-per című könyv folytatása, mivelhogy a jelenlegi hatalom, nem óhajtja figyelembe venni az európai döntéseket ezzel kapcsolatosan.
Mindezek után, gyorsan visszamentem a Gyorskocsi utcai fogda elé, ahol csatlakoztam a többi ülősztrájkolóhoz, majd pedig este 18 órára sajtótájékoztatót hívtam össze a helyszínre, gondolván, hogy addigra társaimat szabadon bocsájtják. Ez meg is történt, 18 órakor Róna Judit kivételével már mindenki szabad lábon volt, megtörtént a sajtótájékoztató, ahol több bejelentést is tettünk. Többek közt elmondtuk azt, hogy a kormányra a nyomásgyakorlást nem fogjuk abbahagyni mindaddig, míg a kormány nem alkalmazkodik az európai normákhoz, nem teljesíti a rá kiszabott kötelezettségét.
Bejelentettük azt is, hogy letartóztatásunkkal kapcsolatosan panaszt kívánunk tenni, s ha kell, akkor ismét nemzetközi bíróságra fogjuk vinni az ügyet, mivelhogy, jogtalanul korlátoztak bennünket a személyi szabadságjogunkban, valamint a szólás-szabadság jogunkban.
Mindezeken túl az Európai Baloldali Pártot, s az európai barátainkat már értesítettük a történtekről, s kivétel nélkül mindenki a szolidaritásáról és támogatásáról biztosított minket.
Külön bekezdést érdemel, hogy ügyvédem, dr. Kende Péter külön kártérítési pert indít az előállító hatóság ellen, mivel bilincsbe verve vittek el a helyszínről, ami jog és törvényellenes, ugyanis külön törvény mondja ki, hogy kit és mikor szabad megbilincselni.
Fejlemények: A bilincselős pert I. fokon, szinte precedens értékűen megnyertem. Erről bővebben a következő blogbejegyzésben.
