Lassan négy éve regnál a második Orbán kormány, melyet a társadalom többsége szeretne így, vagy úgy leváltani, de a fő kérdés, hogy kire és mire?
Mielőtt ezzel a kérdéssel foglalkoznánk, jegyezzük meg, hogy az orbáni kétharmadnak volt egy előzménye. Jelesül, szavakban baloldali, tettekben pedig egy neo-liberális, népnyúzó MSZP-SZDSZ kormány, mely kormány utolsó két évében a farok levált az addig zsarolt kutyáról, vélhetően azért, hogy megmentse saját magát, ami persze nem sikerült neki, mert a választók nem felejtenek. Az akkori kormányt már csak a megszorítások átkeresztelése tartotta életben, hogy azt mondja, most megszorítunk, most reform van, most kiigazítunk és a többi. Persze a társadalmi többség anyagi rovására. Meg is érdemelték a sorsukat, már csak az 500 milliós tartozásukat kéne rendezni, hogy végre, valahára feledésbe merüljenek. „Természetesen” jött a kormányváltás, nem is akárhogyan, 2/3-os orbáni többséggel. Hidegzuhany a „baloldalnak”, katasztrófa a baloldali szavazóknak és a többi. Történt aztán, hogy Bajnai Gordon eltűnt, mint szürke szamár a ködben, Gyurcsány kivált az MSZP-ből, saját liberális pártot alapított, úgy látszott, kitisztul a már szétszakadt ellenzék, rendezi mindenki a saját sorait. Mi, baloldali szavazók, úgy hittük, végre a Magyar Szocialista Párt lehet végre SZOCIALISTA, jöhet egy erőteljes balra nyitás, fordulat, és megfelelő vezetővel egy kormányváltás is szóba jöhet. Az MSZP baloldali „fenegyereke” aztán nem lett pártelnök, elnök lett helyette Mesterházy Attila, aki bár külsőleg komolyodott (nekem hitelesebb volt a fiatalos tüsi hajú Attila, de mindegy, ez a mostani amolyan erőltetett külsőnek hat) a háttérben viszont ugyanazok a régi MSZP-s vezetők báboztak, báboznak vele, akik az MSZP-t belesodorták a neoliberális politikába. Mindegy, baloldaliak lévén, nem adtuk, nem adjuk fel, legyen egy erős ellenzék és legyen kormányváltás. Gondoltuk ezt akkoriban jó sokan. Lett is erre kísérlet, nem is olyan régen, ami meggyőződésem, ha nem kísérlet marad, hanem végigcsinálja az ellenzék a maga feladatát, akkor most bizakodva várnánk a választásokat. Jelesül olyan össz-ellenzéki kerekasztal jött létre, ahol mind a parlamenti, mind a parlamenten kívüli pártok képviselhették magukat, hozta mindenki a maga programját és közös programpontokat fektettek le a résztvevők. Miért is ne, az Európai Baloldal-Munkáspárt 2006 szociális követeléseire az volt a válasz, hogy a Gyurcsány által vezetett Demokratikus Koalíció megvétózta az előbbi párt részvételét a tárgyalásokon, így a szegényeket, a társadalom kirekesztettjeinek érdekeit védő Európai Baloldal kiszorult az egyezkedésekből, utána kiesett az MSZDP is, aztán az egész úgy ahogy volt, eltűnt a messzeségben. Jött az ellenzék második felvonása. Nem mással, mint az Amerikából pénzelt Bajnai Gordonnal, aki egy hatalmas nagy antikommunistázással lépett szín-, és kínpadra egyaránt. No persze, Bajnainak van pénze, Bajnai nem hagyta ott az MSZP-t, lett lévén nem volt MSZP tag, csupán miniszterelnöke a neo-liberális kormányzatnak, így csodák csodájára az MSZP vele kötött egy szövetséget, amit majd „programalapon kibővítünk!” Szóltak az ellenzéki híradások. Ekkor jó pár baloldali szavazó gondolta úgy, hogy befogott orral, kis hányingerrel majd rászavaz erre a konstrukcióra, a még balosabbak pedig el sem mennek szavazni. Jött mindenféle látszat tárgyalás, feltámadt halottaiból Liberálisok néven az SZDSZ, jött Ungár Klára, meg Bokros Lajos, meg minden levitézlett, vereséget szenvedett politikus, hogy majd ők, közösen, majd megmutatják. Meg is mutatták október 23-án a közös nagyszínpadon, hogyan is kell nemlétező koncokon előre marakodni és a többi. Gyurcsány élesen nekiment Mesterházynak, jöttek a hírek, hogy Gyurcsánnyal soha, Gyurcsány az áruló, és a többi. Maradt az egy helyben ácsorgás, az idő pedig szépen hajtotta a vizet a kormány malmára. Nem baj, biztos, ami biztos jött a harmadik felvonás, ami nem más, mint az ellenzék önakasztása. Nézzük, miért is?
1: Az MSZP megint, ismét beleesett, vagy belecsalták abba a neo-liberális csapdába, amiben kormányzáskor is került. Nem tudom, hogy az MSZP-nek tetszik-e ez a helyzet, miszerint nagy párt lévén, de mégis a kicsik zsarolják, vagy egyszerűen gyáva a pártelnökük és nem mer balra nyitni. Vajon jól alszik-e Mesterházy Attila az MSZP elnöke? Vajon tudja-e Attila, hogy az MSZP egy mozaikszó, mely, leírom még egyszer: MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT. Nem liberális, hanem szocialista. Sokkal jobban járt volna az MSZP, ha meghallja a nagyok szavait. Mondjuk Hegyi Gyuláét. Vagy odafigyelt volna Krausz Tamásra, hogy anno miért is lépett ki ebből a pártból?
2: Nagy párt lévén az MSZP-nek lett volna még egy lehetősége akár a győzelemre is. Magyarán: Ezeket a kis liberális, zsaroló pozícióban lévő pártokat helyreteszi, nem hagyja magát és enged baloldali fordulatot az ellenzékben is, mondjuk olyan formában, hogy kiáll a megvétózott Európai Baloldal-Munkáspárt 2006 mellett. Nem tette meg, majd issza is a levét.
3: Nincs a választások előtt egyetlen potenciális miniszterelnök jelölt sem. Bajnai ugye nem lehet, ahogy Gyurcsány sem, marad Mesterházy Attila, akiből egyszer lehet majd egy jó miniszterelnök jelölt, de nem most. Most kapna kb. akkora pofont Orbántól egy vitában, mint amekkorát Orbán kapott anno Gyurcsánytól.
4: Az időközi választások sem úgy sültek el, hogy ez az ellenzék olyan hű de egységes és erős lenne. Volt olyan körzet, ahol az Együtt PM indított jelöltet, aztán az illető el sem indulhatott, lett lévén, nem jól papírozták le a dolgokat a bíróságon. Aztán lett fasiszta polgármestere Magyarországnak, szintén az ellenzék töketlenkedése végett, amiben leginkább a DK keze van benne, hisz volt helyi DK, mégsem indítottak jelöltet.
5: Az emberek nem kérnek Orbán Viktorból és kormányából. De! Az ellenzék tudatáig az nem jutott el négy év alatt, hogy a társadalomban még mindig nagyobb a Bajnai-Gyurcsány tandem elutasítottsága, mint a kormányé. Ezt kellett volna az MSZP-nek meglovagolnia és eszerint politizálnia. Balra fordulni, akinek nem tetszik, az meg induljon külön, de az elveinket akkor sem adjuk fel. Persze, mit tud Mesterházy az eredeti, baloldali, szocialista elvekről? Tudod Attila, ez a párt utódpártja az MSZMP-nek, azért ennyire a múltat nem kéne végképp eltörölni, főleg, ha a saját pártod múltjáról van szó. Zárszóként nézzük meg a szavazókat. Én nem vagyok közvélemény kutató, én dolgozó ember vagyok, és a körülöttem lévő, politizáló emberek azt mondják, hogy: „Kire szavazzak? Nem jó az Orbán, de ezekre sem szavazok, mert ezeket sem kérem. A Jobbikra nem szavazok, mert túl radikális, inkább el sem megyek.” „Én baloldali vagyok, de nem tudok kire szavazni, mert az ellenzék nem baloldali.” „Én baloldali vagyok, és inkább nem megyek szavazni, mert ha elmennék a Jobbikra szavaznék.” „Arra szavazok majd, akik képviselik a dolgozókat. Ja, olyan nincs? Akkor senkire.” „Én Orbánra fogok szavazni, pedig baloldali vagyok, de jól jött a rezsicsökkentés, meg a Gyed extra is.” Ezek a dolgozók szavai. Azoké a dolgozóké, akik három műszakban, folyamatos műszakban dolgoznak, és ahová nem süllyed le az ellenzék, hogy meghallja szavát. Semmi baj, majd a választások éjszakáján meg fogják hallani. Nézzük a választásokat: Ez az ellenzéki triumvirátus nem hogy nyerni nem fog, de akkorát fog bukni, mint ide Lacháza. Az orbáni kétharmad maximum eltűnik, de a kormány a helyén fog maradni, (a kétharmadra már nincs is szükség, minden módosítást végrehajtottak amihez kellett) a Jobbik megerősödik, az LMP be sem jut a parlamentbe. Az ellenzék vezető politikusai nyerni fognak, mert négy évre ismét tutira tették magukat és biztosították a havi egymilliós jövedelmüket, aztán szépen elmosolyognak a parlamentben, a baloldali szavazók és a baloldali érzelmű emberek pedig hoppon és képviselet nélkül maradnak. De ne legyenek illúzióink! Az ellenzék a vereséget is hatalmas győzelemnek fogja elkönyvelni, s azt fogják hangoztatni, hogy a kétharmad eltűnt, milyen fasza gyerekek vagyunk, milyen jó dolog volt összefogni és különben is csalás volt az egész és tisztességtelen. Ahelyett, hogy szégyenükben behúznák fülüket, farkukat és bocsánatot kérnének a szavazóiktól. 2002-ben az ellenzék legyőzte a Fideszt. 2006-ban a Fidesz elbukta a választásokat az ellenzék javára. 2010-ben sem a Fidesz győzött, hanem a kormány nyerte a választásokat a Fidesznek. Most pedig az ellenzék nyeri meg a választást a Fidesznek. Hát, ez a tendencia úgy látszik. Az egyszerű választópolgárnak már csak azt kéne elmagyarázni, ha ez a trió indul együtt a választáson, akkor miért is kellett DK, meg Együtt PM? Miért nem maradtak együtt? Ez az a kérdés, melyre a baloldali szavazó soha nem fog választ kapni. Sokan riogattak minket négy éve, hogy most majd Orbán a kétharmaddal húsz évre bebetonozza magát és a Fideszt a hatalomba. Véleményem szerint az orbáni 20 éves kormányzást nem a Fidesznek kell majd megköszönni, hanem az ellenzék töketlenségének, a legnagyobb ellenzéki párt saját, szocialista elveinek való feladásának, hogy immár sokadszor balra nyitás és fordulás helyett, szociális válságkezelés helyett a hazai neo-liberális gazdaságpolitikát képviselő, megszorításokat sürgető, azokkal operáló kis pártokkal egyezkedik és állít közös listát, cserben hagyva a kizsákmányolt, dolgozó népet és a baloldali érzelmű szavazókat.
Utóirat:
Hogyan lehet Fodor Gábor a listán, ha elődpártja 500 milliós adótartozást hagyott maga után?
Milyen érdekes, hogy a vállaltan jobboldali Bokros támogatását is elfogadta az ellenzék. Több, mint ciki.
Vajon mennyire befolyásolja a szavazókat a Zuschlag-ügy, Simon-ügy és a többi? A bukta nem csomagolva van kérem szépen, hanem tálcán kínálva....
